[22-3] [2-1]
Keichi elég sokáig elmaradt. Már-már kezdtem azt hinni nem találaja a hűtőt ami pedik szemmel látható helyen van. Aztán úgy 15 perccel a távozása után vissza is tért végre a várva-várt szardíniáimmal. Kezemet nyújtogattam érte, hogy adja már végre ide. Tényleg úgy éreztem, mintha kijukadt volna a gyomrom. Egy kicsit incselkedett velem de végül csak odaadta.
-Ó jut eszembe..mi van a másik kezedben?- kérdeztem miközben falatoztam. Ugyanis nem kerülte el a figyelmem, hogy az egyik ketét a háta mögött tartja.
-(Keichi) Semmi semmi..- hadarta.
-Ja persze és ezt el is kéne hinnem mi? Na ha nem akarsz csurom víz lenni akkor szépen megmutatod.
-(Keichi) Na jó ez igazáből amúgy is a tiéd.
-Az enyém?- kérdeztem vissza. Aztán amikor megmutatta mi van a kezében akkor értettem meg. A nyaklánc volt amit találtam.
-(Keichi) Nem is tudom miért lettem mérges, hiszen én eldobtam te pedig belebotlottál - szó szerint- szóval jogosan azt illeti aki találta, vagyis téged.- mondta és miután odalépett hozzám a nyakamba akasztotta a nyakláncot. Aztán valami hihetetlen történt. A víz vadul kavarogni kezdett és hirtelen eltűnt az uszonyom. A hírtelen nőtt lábaim nem foglaltak annyi helyet mint az uszonyom ezért lecsússzanatma kádba ezzel teljesen víz alá kerülve. Keichi segítő kezei mentettek meg. És akkor belém hasított a felismerés. A nyaklánc!! Hogy nem jöttem rá eddig? Hiszen még a színe is azúr!
|
Hogy lehettem ennyire hülye? Szerelmet vallottam ennek a lánynak! Na jó persze nem nem igazán rá gondoltam, hanem Mayre, de akkor is!
-N..nehogy azt hidd, hogy...
-(Norie) Tudom, hogy nem nekem szólt, úgy hogy ne aggódj.- próbált lenyugtatni kevés sikerrel.
-Egyébként jól vagy?Nem vagy éhes?
-(Norie) Már semmi bajom- mosolyodott el majd mutató ujját a szájára tette és úgy felelt a második kérdésemre- úgy ennék most szardíniát.
-És azt mégis honnan szedjek most neked?- kérdeztem kicsit ledöbbenve. Hiszen ő maga is hal (szerű) és így is halat akar enni?! Ez a csaj.
-(Norie) Van a hűtőben, nyugi.- nevette el magát- otthon általában mindent szardíniából készítenek és így ez már belém ivódott.-kacsintott felém.
-Akkor mingyárt jövök.- mondtam és kiléptem a fürdőből. És valóban a hűtő tele volt konzev szardíniával. Eszméletlen. Mást nem is eszik? Khe. Amikor visszafelé tartottam a fürdőbe megláttam a földön May nyakláncát. Hogy lehettem ennyire bunkó. Leültem az ágyra és egyre azon keztem ügyködni, hogy valahogy megjavítsam. Ennyivel tartozom a történtek után.
|
Minden olyan gyorsan örtént. Az egyik pillanatban még Keichi folytogatott a másikban pedig letépte a nyakamból a láncot és ezek után sellővé váltam. Nos úgy is mind1 hiszen azt mondta tudta mi vagyok. Mind ezek után volt olyan kedves és bevitt a fürdőbe és a kádba tett. De ami ez után történ nem kicsit taglózott le. Homlokon puszilt és bocsánatot kért, de még is mi az a May?
-Szeretlek May.- mondta miközben kezemet a kezeibe zárta és az arcához emelte. Ebbe a kijelentésbe annyira belevörösödtem, hogy úgy néztem ki mint egy paradicsom. Annek a fiúnak komoly problémái lehetnek, ha ilyen hihetetlen hangulatingadozásai vannak. Végül is nem nekem mondta, hogy szeret hanem annak a Maynek. Biztos csak hasonlítok rá vagy mi?! Ennek ellenére belementem a játékába. Szabad kezemet a fejére tettem és a hajába fúrtam ujjaimat.
-Semmi baj. Tudom, hogy nem gondoltad komolyan.- egy pillanatig még én magam is elhittem amit mondtam.
-(Keichi) Hogy mondhatsz ilyet hiszen majdnem megöltelek?!- magam sem tudom miért de a szívem szakadt meg. Az álla alá nyúltam és felemeltem a fejét, hogy a szemébe nézhessek, majd az arcára tettem kezem.
-Ha azt mondom nincs semmi baj akkor az úgy is van. felejtsük el jó?- szemében gyermeki csillogást véltem felfedezni egy egész rövid pillanatra. Ennek helyét a felismerés vette át. Elengedte a kezem és hátrált egy lépést.
-Sa..sajnálom. Foggalmam sincs mi ütött belém! Ha..haha..- vakargatta a fejét. Én mind ezt csodálozással néztem.
|
Vittem Norienak egy pohár vizet. Bár kicsit meglepett, hogy amikor megfogta a vizes poharat nem változott át. Azán elrévedve nézte a poharat és feltett egy érdekes kérdést.
-Igen, miért?- fogalmam sincs miért, de könnyek gördültek le az arcán. Komolyan kedztem aggódni. Talán valami komoly történt vele az este.
-(Norie) Én megöltem...de ő támadott rám.- mondta kétségbeesetten.
-Te meg miről beszélsz?- kérdeztem és az ágyához léptem. De amikor előre fajolt ruhája alol kicsusszant a nyaklánc amit viselt. May nyaklánca. De az nem lehet, ha csak nem találta meg a vízben. Tudom, hogy nem volt szép tőlem, hogy most kérdezek rá de muszály volt megtudnom.
-Mondd csak honnan van ez a nyakláncod?- könnyes szemeit rámszegeszte. Láttam rajta, hogy bántja az, hogy nem igazán foglalkozom az érzéseivel. De hogyan várhatja el tőlem, hogy meghallgassam és vagy megvígasztaljam amikor még alig ismerem. Végül válaszolt a kérdésemre.
-A parton találtam hazafelé menet. Miért?- szipogta. Lassan elálltak a könnyei és úgy láttam rajta, hogy próbálja tűrtőztetni magát. bennem viszont valami megváltozott. lángolni kezdtem. Hogy meri viselni May nyakláncát. Azért szabadultam meg tőle, hogy senki ne hordhassa. A dühtől vezérelve mindent kitálaltam.
-Hazafelé? Akarod mondani Aqatinumba?- néztem fel rá mire ő megrezzent.
-Tudom, hogy sellő vagy. Már az elejétől tudtam. És még valamit elárulok. Én pedig démon vagyok.- mondtam és megragadtam a nyakát és letepertem. A párnába nyomtam a fejét. Míg egyik kezemmel a nyakát fogtam addig a másikkal villámot gerjesztettem. Kezeivel próbálta lehámozni kezem a nyakáról, hiába. Sokkal erősebb vagyok nála.
-(Norie) Kérlek... hagyd... abba..- szűrte szaggatottan a levegő hiánya miatt. Nagyon dühös voltam, de azért nem akartam megölni. Leeresztettem azt a kezem amiben a villámot tartottam és a nyaka szorításán is lazítottam azonban hírtelen megragadtam a láncot a nyakába és letéptem róla. Ahogy ez megtörtént abban a pillanatban vízcseppek tömkelege vett körül minket és pár pillanattal késöbb lábai helyett Norienak már csak egy uszony maradt. Mind a ketten hülekedve néztünk. Mi történt? Láttam ahogy lassan előbújnak kopoltyúi és azt is ahogy a levegőért kapkpd.
-(Norie) Segíts...k..kérlek.- Talán rosszúl láttam, de mintha egy pillantra May lett volna előttem. Magamhoz húztam és a fülébe súgtam.
-Ne aggódj nem lesz semmi baj.- majd óvatosan felemeltem (mit ne mondjak így uszonnyal sokkal nehezebb) és a fürdő felé siettem vele. Amint beértem beraktam a kádba és már engedtem is rá a vizet. Még szerencse, hogy ilyen nagy ez a kád. Norie teljes hosszában elfért benne. Nagy levegőt vettem annak jeléül, hogy ezen is túl vagunk. És magam sem tudom, hogy miért de oda hajoltam hozzá és egy puszit nyomtam a homlokára majd így szóltam:
-Sajnálom, hogy rád ilyesztettem May. Nem fordul elő többet.- aztán megfogtam a kezét és kezeim közé zárva az arcomhoz emeltem. Könnyeim pedig (ahogy tegnap) záporozni kezdtek.
-Szeretlek May.
|
Írtózatos fejfájás közepette nyitottam ki a szemem és az első dolog amit megláttam az Keichi engem kémlelő tekintete volt.
-Hol vagyok?- kérdeztem kábán.
-(Keichi) Nos ha kicsit jobban körülnéznél akkor tudhatnád, hogy itthon vagy.- válaszolta kicsit nyersen.
-(Keichi) Látom nincs komolyabb bajod úgyhogy azt hiszem megyek is.- állt fel a székről és indult el az ajtó irányába.
-Ne, várj!- kiáltottam utána és ahogy belemozdultam a kiáltásomba elvesztettem az egyensújomat és ez egyet jelentett a padlón lévő landolással. Ennek az lett a hatása, hogy Keichi visszalépett az ajtóból és odajött felsegíteni. Visszasegített az ágyra és betakart. Sokáig ültünk némán aztán Keichi újra felált és én megint utána szóltam.
-Kérlek ne menj el!
-(Keichi) Csak egy kis vizet hozok neked.- nyugtatott meg. És amikor visszaért átnyújtott nekem egy pohár hideg vizet. Kicsit félve vettem el a vízcseppekkel teli poharat. De aztán nem történ semmi. Ahogy az éjszaka sem. Kezemet leengedtem az ülembe és egyre a vizet néztem a pohárban. Erről eszembe jutottak az este történtek és az amit tettem.
-Tudtad, hogy az embernek 65% víz?- a kérdést kicsit hülyén tettem fel de reméltem érti mire gondolok.
|
Végre elértem a lépcsőházat amiben elvileg Norie lakik (egy itt lakótól sikerült megtudnom) volt egy kis nehézségem az ajtóval, de végül sikerült bejutnom a lakásába. Nem mondom elég unalmas és egyhangú, de nincs mit tenni hiszen csak fél életet él.. amikor végre sikerült letennem az ágyra úgy éreztem kezeim felsóhajtanak a megkönnyebbüléstől. Az volt a forcs, hogy alig volt bútor a lakásban. Széket is csak a gardróbban találtam (összecsukhatót). Leültem az ágy mellé és figyeltem az alvó arcát. És ami eszembe jutott az újra és újra csak May volt. Nem akarok többet erre a lányra nézni, de azt azért még megvárom, hogy felkeljen és megbizonyosodom róla, hogy jól van.
|
-MI? Anyám...15 perc alatt húzós lesz, de jól van ne vesztegessük az időt. Miközben ezt mondtam Lilyn már fenn is volt a cipő és csak rám várt az ajtóban. Gyorsan én is felvettem a cipőt és Lilyhez léptem. Aztán mindent bele. Olyan gyorsan szedtük a lábunkat ahogy csak tudtuk.
fk a romlott lelkek alagsora
|
Felöltöztünk aztán Norie megcsinálta a sminkünket és a hajunkat. Amikor kész lettünk valami káprázatosan néztünk ki. Norie megkérdezte mennyi az idő én pedig rápillantottam az órámra.
-Húha!-sóhajtottam fel.- Sietnünk kell háromnegyed 9!- Szóltam oda Norienak siettető hangon. Aztán gyorsan felkaptam a cipőm és az ajtóban vártam Noriet.
|
Lily teljesen fel volt dobva. Mintha csak buliba készülődtünk volna. Gyorsan átvettük a ruháinkat. A tükör elé lépve csak ámuldoztam.
-Wáá!! Neked aztán jó kis dögös ruháid vannak. Nem is képzeltem, hogy ilyenek is vannak a szekrényedben.-mosolyodtam el. Ezek után nekiálltam kisminkelni Lilyt. Úgy gondoltam mindenképpen valami vadító kellene, ezért vörös rúzst kapott és nagyon erősen kihúztam a szemét feketével. Mind ezt nekem is ugyan úgy. A hajunk viszont már nem egyezett. neki kiegyenesítettem az egészet , csak az első két tincset (két oldalt) sütöttem be neki. Én pedig az egész hajamat besütöttem. Dolgom végesztével így szoltam:
-Nos indulásra készen állunk! Mennyi most az idő?- néztem érdeklődve Lilyre.
|
A szekrényből kibányásztam 2 ruhát és ledobtam az ágyra. Az egyik az a ruha volt amit Norienak mondtam. a Másik 1 pántnélküli kisruha volt volt egy alsó szoknya szerűsége aminek a vége piros csipke volt és a derekát 1 piros öv diszítette.
-Na itt vannak a ruháink-léptem közelebb Norie-hoz.- Öltözzünk fel gyorsan aztán csinálhatod a sminkünket és a hajunkat!- Szoltam oda tapsikolva. Teljesen feldobott ez a készülődés.
|
-Persze, persze. - lelkendeztem
-Én meg akkor megcsinálom a hajunkat meg a sminket elvégre igazi rossz lányoknak kell kinéznünk, ha nem akarjuk, hogy leleplezzenek, nem?- kérdeztem és Lily mellé léptem.
|
-Haha te bolond! Pedig pont arra gondoltam!:P- nevettem fel.- Na komolyra fordítva a szót valami feketére gondotam.. Azt hiszem van itt 1 fekete egybe ruha a mellrészénél csipke berakással és derékövvel. Megmutassam neked?- Kérdeztem Norie-t miközben elkezdtem turkálni a ruhásszekrényembe.
|
-Nem köszi. Ha rámcsöppen nekem végem.- mosolyodtam el magam.
-Ez szörnyű még csak kezet sem moshatok.-mondtam és kezemmel tiltakoztam.
-Egyébként mire gondoltál mit vegyünk fel. Csak kérlek azt ne mond hogy ballon kabátot meg kalapot mert akkor biztos, hogy nem megyek.- jegyeztem meg tréfásan mire Lily nevetésben tört ki.
|
-Élettel... és jó nagy kupival!-Nevettem fel aztán feláltam és elindultam a hűtő felé. Útközben még válaszoltam Norienak.
-Igen! valahogy olyan érzésem van mintha köze lenne a mai napon történtekhez. Nem tudom megmagyarázni miért.. De nagyon kíváncsi vagyok. feleltem neki miközben kinyítottam a hűtő ajtót és 1 palack hideg vizet vettem ki.
-Kérsz inni?- Kérdeztem Noriet aki még mindig fancsali képet vágott az esti ötletemhez.
|
-Áá de jó neked. A te szobád tele van élettel. Nem úgy mint az enyém...Az ingázás miatt alig van pár bútor és ruha.-mondtam mikozben leültem a székre.
-És egész pontosan miért is megyünk mi a romlott lelkek pincéjébe? Mit akarsz csinálni. Ki akarod lesni azt a fú de írtóronda csávót?- kérdeztem grimaszolva.
|
Beértünk a lépcsőházba és Norie valami nyakláncról kérdezett. Fogalmam se volt róla milyen nyaklánc lehet az. Aztán egyszer csak megfogta a kezem és megkérdezte mikor lesz a találka mert ő fél 10kor változik vissza.
-9-kor lesz a találka.- feleltem neki.- figyelj csak lenézünk aztán már megyünk is simán visszaérsz!.-mondtam neki nyugtatásként. Mikor felértünk hozzánk bementünk bezártam az ajtót és a kulcsod az asztalra helyeztem aztán ledobtam magam a kanapéra és oda szóltam Norie-nak.
-Helyezd magad kényelembe.- mondtam neki aztán rákacsintottam.
|
-Egyébként nem hallottál véletlenül egy Lapis Azúr nevü kőről?- kérdeztem amikor beléptünk a lépcsőház ajtaján. Nagyon érdekelt engem ez a kő és mindenképpen meg kell találnom.
-Várj csak...-ragadtam meg a kezét.
-Öm mit mondtál mikor is van a találkozó? Csak mert tudod 12 óra! Öm és ha jól számolok most olyan fél10-ig maradhatok. Csak akkor megyek, ha addigra biztosan visszaérünk.
|
Pillázva nyitottam ki a szemem. Először azt sem tudtam, hogy hol is vagyok pontosan. Aztán..
-Ó te jó ég elaludtam!!!- kiáltottam fel miközben felültem az ágyban. A könyv még mindig ugyan ott hevert ahol hagytam. Vetettem egy gyors pillantást az órára és döbbentem látta, hogy majdnem átaludtam az egész napot.
-Na úgy látszik ebből ma már nem lesz suli..- húztam el a számat egy pillanatra. Miután lassan magamhoz tértem megvacsoráztam, majd egy ruhacsere után utnak indultam. Természetesen a partra... Nem akartam kockáztatni azzal, hogy esetleg nem érek oda időben úgy mint a pultkor. A könyvet egy biztos helyre relytettem és alaposan bezártam az ajtót.
fk. auqatikum
|
És így néz ki a nyaklánc amire rá fog találni:)
Ez a nyaklánc egy kőből készült amit sok darabra törve alkottak meg ilyenre.
|
Sebes léptekkel haladtam. Nem akartam úgy járni mit a parkban, de gyorsan haza szerettem volna érni.
Nem sokkal késöbb végre elértem a lépcsőházat. Kettesével szedtema a lécsőfokokat. Az ajtóm előtt pedig percekig babráltam a kulcsommal mire végre átléphettem a lakásom küszöbét. Töltöttem magamnak egy pohár vizet amit az éjjeli szekrényre raktam és ledobtam amagam az ágyra. Hasamra feküdtem és a könyvet nekitámasztva párnámnak kezetem el olvasni. Minden amit a sellőkről írtak igaz volt. Alig hittem el. Hogyan lehetséges az, hogy egy ilyen könyv létezik az embervilágban. Még az is ke volt írva, amit eddig csak mesének hittem. Még a legendáink is szerepeltek benne. Nem tudtam leállni az olvasással így a következő állomásom a Nimfák és a Démonok voltak Lilyből kiindulva. kíváncsi voltam arra vajon róluk is az igazat írják le. És igen. Semmi kétség. Ennek a könyvnek mind szava igaz, persze ha ezt egy ember szemével néznénk akkor ezek itt mind csak üres szavaknak tűnnének amit egy félnótás írt. Az átlagos emberek ugyanis bele sem goldolnak, hogy ez akár igaz is lehet. Órákon át tanulmányoztam a könyvet és ez nem tűnt hiábavalónak ugyan is találtam benne egy kellékekre (misztikus tárgyakra) kitérő részt. Akkor akadtam rá arra amire éppen szükségem lenne.
Lapis Azúr - "A kő amely képes bármely lény igazi kilétét eltitkolni. Nem csak az igazi alakjuk de még a szaguk is rejtve marad bárki előt. Csak néhany darab marad fenn és azokat is mind nyakékbe foglalták. Viselésük mind a nők mind férfiak számára alkalmas. Nagyon értékes ezért sokan vadásznak rá. Azonban többen vannak akik mit sem tudnak a kő létezéséről. Ezen kívűl a Lapis Azúr képessé teszi viselőjét arra, hogy erejét átalakulás nélkül használja ezen felűl pedig előhozza egy rejtett képességét is."
-Szóval Lapis Azúr. Mindenképpen találnam kell eggyet. - a következő pillanatban egy hatalmasat ásítottam és nem sokkal késöbb elnyomott az édes álom.
|
[22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés