[25-6] [5-1]
Amikor kinyitottam a szemem a reggeli nap fénye iszonyú fájdalmat okozott. Fene. Jó sokat aludtam. Lassan álltam csak fel, hogy ne szédülje meg majd elindúltam hazafelé. Út közben azonban egy ismerős arcra lettem figyelmes. Norie volt az. Szédelegve közeledett felém. Odaléptem hozzá és megkérdeztem, hogy mi tötént vele, ám láttam rajta, hogy nincs valami jó passzban. Nem sokkal késöbb pedig élettelenül dölt előre. Nem hagyhattam, hogy a földre essen így odaléptem és elkaptam. Mielött elájult volna még motyogott valamit, de nem hallottam, mert olyan halkan mondta. Remek, most meg mégis mit csináljak? Még sem hagyhatom itt egyedül. Végül úgy döntöttem, hogy az lesz a legjobb, ha hazaviszem. Az ölembe vezzem és elindultam vele a lakóházak felé.
fk lépcsőház
|
Szédelegve és az erőm végső határait feszegetve lpkedtem a parkban hazafelé tartva. Szemeimet már csak nehezen tudtam nyitva tartani. Úgy érezetm, mindjárt összeesek és ez nam állt messze a valóságtól. De nem adhattam fel. Muszáj volt hazaérnem...muszáj. Így haladtam egyre hazafelé amikor megláttam egy ismerős alakot közelíteni felém.
-Nahát veled meg mi történt?- kérdezte, de nem igazán fogtam fel a szavait. Olyan voltam mint egy üres váz, legalább is belülről, mert, hogy kívülről biztosan nem lehettem valami szép látvány. A sírástól valószínűlek elmosódott a szemfestékem. A rúzsum is nagy valószínűséggel elkenődött hiszen folyton az ajkamat harabdáltam, hogy magamnnál tudjak maradni. A hajamról és a ruhámról (Lily ruhájáról) már nem is beszélve. Az alak közelebb lépett hozzám és csak akkor láttam tisztán. Keichi volt az. Még ha ilyen rossz állapotban is, de újra láthatom. Én is tettem felé egy lépés, de ennyi volt minden amit tenni tudtam. Az erő kiszállt belőlem és úgy döltem előre mint egy krumplis zsák. De a kemény föld helyett valami puhára érkeztem. Még volt annyi erőm mielött elájultam volna, hogy szólásra nyissam a szám.
-Csak egy kicsit...hadd pihenjek..
|
Annyi minden történt hirtelen előttem hogy teljesen megzavarodtam. Csak annyira emlékszem hogy az a lány elment. De legalább bemutatkozott. A neve Lily.. Még a neve is szép. Ott a fa tövében hirtelen elnyomott az álom. Amikor felébredtem arra eszméltem hogy már fél-9.
-Úristen elfogok késni!- feltápászkodtam és elindultam a találkozóra.
f.k. romlot lelkek alagsora.
|
Már éppen oda értem a fiúhoz és mondtam volna hogy én most elbúcsúzom mikor közénk toppant az a lány. Ezt nem hiszem el mért nem hagy már nyugton.. milyen egy erőszakos nő.. A lány valamit mondott nekem amire felkaptam a figyelmem és kicsit összehúztam a szemöldököm. Először nem értettem mire célozz de aztán rájöttem hogy a fiúra.. Az a fiú biztos rejteget előlem valamit ami most nagyon felkeltette a kíváncsiságomat. Mire feleszméltem a lány már eltűnt és a fiú kérdő tekintettel nézett rám.. Mintha nem értene semmit pedig pontosan tudtam hogy mindent ért. A mai naptól már teljesen megfájdult a fejem, ideje innom 1 jó erős kávét. Rá néztem a fiúra és így szóltam.
- Köszönök szépen mindent de nekem most mennem kell. Mellesleg a nevem Lily.- nyujtottam felé a kezem 1 kis mosollyal az arcomon. Aztán elindultam Lina kifőzdéje felé.
folyt. köv. Lina kifőzdéje.
|
Túl gyorsan értem a parkba. Lépteimet próbáltam lassítani, de nem tudtam. Csak menni akartam. Mindegy hová csak el innen. Végül mielött kiszaladtam volna a világból leültem egy fa alá. Így viszont már nem volt ami elfoglaljon és a felgyülemlett harag és szomorúság most kitört belőlem. Könnyeim pedig legördültek az arcomon. Így szenderültem el.
|
Szóval így állunk! Mindenképpen rákényszerít arra, hogy megszorongassam. A lány visszafordult a fiúhoz én pedig elrugaszkodtam a talajtól és macskaügyességgel közéjük ugrottam. De aztán valami megváltozott. Már nem csak a lány felől hanem mögülem is éreztem azt a furcsa illatot.
-Hahaha...Szóval így állunk!- nevettem el magam, mert igazán érdekesnek találtam a dolgot. A történtekből azt szűrtem ki, hogy mind a ketten titkolnak egymás elöl valamit.
-Hé te!- mutattam a lányra.
-Talán igazad van, de talán kicsit jobban ki kéne nyitnod a szemed. Lehet, hogy én veszélybe kerülhetek a vakmerőségemme, de ez engem hidegen hagy hiszen én keresem a bajt! Azonban van egy jótanácsom a számodra...- itt vettem egy nagy levegőt. Csak nagyon ritkán szoktam ilyesmit mondani bárkinke is szóval egy kicsit nehezemre esett kimondani.
-Jól gondold meg kit engedsz a barátik körödbe, mert az ellenség közelebb van mint hinnéd, és most nem magamra céloztam.- húztam gúnyos mosolyra számat. A lány pedig erre egy pillanatra összeráncolta a szemöldökét. Nos azt hiszem ennek annyi. Nincs mit tenni inkább elmegyek. Félreugrottam és elsétáltam.
fk erdő
|
Ez a lány nagyon idegesítő személyiség.. De nem húzom fel magam nem adom meg neki ezt az örömet.. És persze azt se akarom hogy ez a fiú meglássa az igazi valómat.. De valamit válaszolnom kellett..
-És ha tudod akkor mi van? Én legalább nem mutogatom fűnek fának, hogy mi vagyok.. Jobb ha te is vigyázol ne hogy valaki olyannak mutassd meg magad akinek nem kéne.. - Vágtam a fejéhez mostmár nyugodt arckifejezéssel.
- Engem nem érdekel hogy neked mi elég és mi nem ennél többet úgy se láthatsz belőlem.- mondtam, aztán sarkon fordultam és visszamentem a fiúhoz.
|
-Vááá!!! Ez szuper!!- kezdtem el tapsolni és önfeledten mosolyogni. Ez a lány igazán felvidított most.
-Tudtam, Tudtam!!! Az én orrom soha nem csal meg engem!- mondtam büszkén és még mindig vigyorogva egyenesen a lány szemébe fúrtam a tekintetem.
-De, csak nem gondoltad, hogy nekem ennyi elég lesz?- kérdeztem gúnyosan. Láttam, hogy nagyon vacilál és, hogy egyre dühösebb lesz. Hát ha végül nem tesz semmit az sem baj, mert semmiképp nem ússza meg ennyiről. Ha ő nem én majd gondoskodom róla.
|
Egy pillanatra meglepődtem mikor a lány kijelentette hogy neki. Milyen szégyen rá nézve mindenki titkolja valódi kilétét nem véltelenül.. Ez meg itt úgy kezeli mintha valami játék lenne az egész.. Aztán közelebb jött hozzám és megkérdezte hogy én se vagyok ember igaz? Ezen a kérdésen 1 pillanatra fent akadt a szemem. Aztán hátra néztem a fiúra aki igen furcsán nézett a lányra és rám is. Valamit válaszolnom kell a lánynak.. Gyerünk Lily gondolkozz.. Ezt a fiút nem ismerem nem lenne túl bölcs gondolat megmutatni neki az igazi énemet. Ránéztem a lányra nem szóltam semmit csak 1 pillanatra elvörösítettem a szemem jelezvén neki hogy én se vagyok ember.. Remélem ezek után leszáll a témáról és el megy innen..
|
A lány aki a fiú mellett ült most szúrós tekintettel nézett rám. Igen ez az ami egész nap hiányzott. Látszott rajta, hogy mindjárt dührohamot kap. Felállt és elindult felém, de a fiú megragadta a kezét. Fene. Már éppen odaszóltam volna, hogy talán niába szállt a bátorsága vagy mi amikor kezét elrántott a fiútól és jött tovább felém. Mind ezek után "jól beszólt" nekem és nézett tovább azokkal a dühvel telt szemekkel. Milyen mulatságos is ez. Már készültem, hogy visszaszolja de előtte még egy harapás a csokimból :D.
-Hogy én ki vagyok? A nevem Nao, ha mindenképpen tudni akarod. Egyébként pedig Neko vagyok.- mosolyodtam el és megmutattam füleimet és farkincámat. A lány szeme egy pillanatra megrebbent de aztán ugyan úgy nézett rám mint előtte.
-És még valami...én aztán senkit nem akarok boldogítani. Előbb halok meg. És ha már felhoztam a témát...ha jól érzem te sem vagy ember..igaz?- léptem hozzá közelebb és orrommal szimatolni kezdtem. Igazam volt, nem ember. Erre a gesztusomra suhintott egyet a kezével mire én hátra ugrottam egyet. Ő pedig enyhén ilyedten hátranézett a fiúra. Á szóval titkolni karta előtte, hogy mi valójában mi? Na akkor most én majd kihozom belőle az igazi valóját.
|
Látszik hogy ez a fiú ember. Nem tudja elhinni hogy egy lány is lehet erős. Ez bosszant engem.. A düh elborította az agyam.. Na majd én megmutatom neki.. A szemem vörösen kezdett izani és már majdnem átváltoztam mikor észre vettem hogy a fiúnak más fele irányul a figyelme.. Oda pillantottam én is és 1 lány állt ott aki gúnyos mosollyal nézett ránk és valamit ide is szólt. Így is ideges voltam és ez a lány még tetézte is. Még hogy boldogság hormon nem látja hogy épp dührohamot készülök kapni? Felpatantam és elindultam felé. De a fiú megfogta a kezem és így szólt.
- Nem kell a balhé.- Már nem tudtam uralkodni az indulataimon így kirántottam a karom a kezeközül és mentem tovább. Mikor odaértem lenéző tekintettel néztem rá és így szóltam.
- Mégis ki a fene vagy te? Mi közöd van hozzá hogy mi éppen mit csinálunk? Inkább menj innen és boldogíts mást.- szívem szerint rengetek dolgot fejéhez vágtam volna de próbáltam uralkodni magam és inkább csöndbe maradtam.
|
A lány szépen lassan kinyitotta a szemét. Kicsit még ideges voltam és ezt a lány is észre vette. A kezét 1 finom mozdulattal a vállamra helyezte és rám mosolygott.
-Köszönöm.-mondta gyenge hangon. Így hát megkérdeztem tőle.
- Hogy érzed magad ? jobban vagy már?- Saját magamon is meglepödtem hogy így aggódok egy lányért. Láthatóan jobban érezte magát ezt öröm volt látni. Én is helyet foglaltam mellette. Gondoltam megkérdezem hogy miért támadta meg az a csukjás alak. Pedig tudtam jól hogy mit akart tőle.
A lány csak annyit mondott hogy nem tudja és ha lett volna ereje megvédte volna magát. Ezt én is pontosan tudtam hisz láttam az éjjel hogy milyen nagy erő birtokában van. De ezt neki nem szabad megtudnia hogy én ezt tudom. Ezért elnevettem magam annak ürügyén hogy kicsit hitetlennek tűnjek.
- Haha, egy ilyen csöp lány hogy tudná magát megvédeni 1 ilyen ember ellen. Kicsit mókásnak tűnne.- Szólaltam fel. A lány ekkor szúros tekintettel nézett. De nem szólt semmit csak megvonta a vállát. Pár percig csak némán ültünk egymás mellett. Azt a lány karba tett kézzel kifakadt.
- Igenis megtudom védeni magam!- Mondta kicsit dühösen. Úgyan az a tűz éget a szemében mint éjjel. Káprázatos ez a lány. Rá néztem és elmosolyodtam.
-Hát persze.- mondtam kicsit incselkedő hangon. De a lánynak ez nem tetszett majd felrobbant a dühtől. Észre vettem hogy elkezd vörösen izzani a szeme.
|
Érdekes volt elnézni azt a kettőt a fa alatt. Nem bírtam tovább várakozni így egy újabb gúnyos mosoly után lefálltam és elindultam feléjük. Olyan dühítő volt látni az örömüket. Most már biiztosan jól fogok szórakozni. Már csak egy lépés. Megálltam hozzájuk elég közel, hogy a félhangos hangomat meghallják és odaszóltam.
-Hé ti ott! Még is mit képzeltek? Ez egy nyilvános hely. Még is miért ide kell szornotok a boldogság hormonjaitokat?- a fiú egyből meghallott engem és rám emelte a tekintetét. Kicsit összehúzta a szemét. Szóval felmér engem mi? Ez érdekesnek ígérkezik. A lány közbnen a fiú tekintetét követve rám akadt. most már mind a ketten engem néztek.
|
Arra eszméltem hogy 1 fa tövében fekszem homályosan láttam így nem tudtam bíztosan hogy merre lehetek.Amikor már kezdett tisztulni a kép előttem 1 fiút pillantottam meg az a fiú volt az aki megmentett kicsi rémületett láttam az arcán. A kezemet 1 gyengéd mozdulattal a vállára tettem és megpróbáltam rámosolygni.
- Köszönöm- jelen pillanatban csak ennyit tudtam kinyögni. Aztán a fiú 1 nyugodt mosollyal nézett rám. Aztán a ő is lekuporodott mellém és rámnézett.
- Hogy érzed magad, jobban vagy már?-kérdezte mostmár nyugodt tekintettel.
-Köszönöm most már jól.- feleltem. Igazából már tényleg jobban éreztem magamat. De talán nem ártana lefeküdnöm aludni, vagy innom 1 jó erős kávét. De egyenlőre jó itt üldögélni. Gondolataim szárnyaltak mikor a fiú hozzám szólt.
- És mit akart tőled az a fickó? Nézett rám, de a szeme azt sugalta mintha pontosan tudná hogy mit akart az a fickó.. Rémisztő volt.
-Igazából fogalmam sincs. Amúgy sem voltam túl jó paszban így megvédeni se tudtam magam.- feleltem neki kicsit bizonytalanul.
Erre ő csak rám nézett és elkezdett nevetni.
|
-Áá friss levegő!!- mondtam felszabadultan és nyujtózkodtam egy hatalmasat majd haraptam egy falatot a kezemben lévő étcsokiból. Igazán szép nap van ma. Kár, hogy ez nem érdekel... Lomhán haladok a park macskaköves útján. Semmi kedvem a mai naphoz. Az lenne csak az igazán jó, ha történne velem valami izgi. Menet közben észre sem veszem és előbújnak a füleim és a cicafarkam amit ide oda lóbálok. Az emberek akik meglátnak vagy ijedten vagy megvetve néznek rá, de semmi több. A legtöbb ember azt hiszi amikor meg lát egy olyan valakit mint én, hogy egy CosPlay-es bolond vagyok aki éjjel nappal viseli az ócska macskafüleit és a mehanikus macskafarkat. Ennél jobban semmi sem tud feldühíteni. Abba bele sem gondolnak, hogy talán mind ez igazi. Mind egy így legalább nem kell rejtőzködnöm. Aztán ahogy közelebb érek egy fához ami alatt egy fiú ül ölében egy lány fejével, a levegőben elkapok valami igen fura illatot. Nem tart sokáig mire rájövök, hogy felőlük jön a szag.
-Szóval ők sem emberek.- ezt azért merem olyan biztosan kijelenteni, mert az olyanoknak mint nekem teljesen más a szaguk mint az embereknek. Egyre kíváncsibb leszek és ez gúnos mosolyt csak az arcomra. Lehet, hogy megtaláltam a mai szórakozásom tárgyát. Várakozásként leülök egy közelben lévő padra, elrejtem a kilétem és figyelek egy darabig.
|
Képzelgésembál a lány rántott ki. Olyan méreg győlt össze bennem hírtelen apám miatt, hogy ha nincs elég önkontrollom talán még meg talántam volna ölni a lanyt. Azonban ezt megelőzve inkább gyorsan távoztam. Így utólag tényleg van benne valami. Vagyis egy egész kicsit tényleg hasonlít Mayre. Talán van egy testvére? Nem, arról biztosan tudnék. Mindegy azt hiszem jobb lessz hazamenni mielőtt még jobban feljön a nap.
fk. alvilág
|
Ez ..most..mi törtét? Én azt hiszem kicsit talán összezeverodtam. Olyan gyorsan történt minden az egyik pillanatban még vidáman futottam a fiú felé amiért megtalálta a könyvtári könyvet a másikban pedig már a meleg és hatalmas kezei között találtam magam. Úgy érezetm mindjért felrobban a szívem. Arcomon pedig megjelentek azok az ismerős és zavarba ezjő piros foltok. Annyi minden átfutott az agyamban, de ami a legfontosabb.. hogyan is történt ez? Valamit mondott mielött átölelt de nem emlékszem. Mindenesetre most tennem kell valamit. Nem is haboztam tovább kezeimet a vállára tettem és enyhén eltoltam magamtól. Mikor a szemembe nézett előszőr megdöbbent aztán hírtelen győlölettel és keserőséhhel teltek meg azok az ezüst színű szemek. Ez azonban nem tartott sokáig. Végleg elengedett és lehajolt a könyvemért. Átnyújtott és így szólt.
-Legközelebb legyél kicsit óvatosabb.- mondta és miután elvettem tőle a könyvet intett majd tovább állt.
fk lépcsőház
|
Egy kék Mayről, hogy legyen mihez viszonyítani :)
|
Amikor meglátta azt a nehezen kicsikart mosolyt enyhe pír jelent meg arcán. Látszott rajta, hogy eléggé zavarban van. Ez engem csak még jobban megmosolyogtat. Próbál hárítani, de nem hagyom magam már csak azért sem.
-Ugyan már ez nekem nem fáradság.- mopndtam és átnéztem a válla felett, hogy talán a háta mögé esett, majd el keztem keresni. Közben olyanokon járt az eszem, hogy miért is csinálom ezt pontosan. Igazából nem kellene neki segítenem. Hátrapillantok és látom, hogy egy darabig trtőzkodik majd ő is elkezdi keresni a könyvet. Nem sokkel késöbb meg is találtam egy bokorban. Címét olvasva szemüldököm megugrik egy pillanatra. Mágikus lények kalauza? Nahát ilyeneket olvas?
-Megtaláltam!- kiáltottam felé mire ő hírtelen felém fordult és csupamosoly arccal elkezdett felém szaladni. Már azt hittem nem látok egészen jól. Az arca és a haj, de legfőképpen a mozdulatai...De az nem lehet. A lány lefékezett hitetlenkedő alakom elött és félrebillentett fejjel megköszönte a segítségem. Én nyújtottam volna neki a könyvet de nem tudtam, e hejett:
-May!- kiáltottam el magam. A könyv kiesett a kezemből és szorosan magamhoz húztam a lányt aki oly annyira hasonlít most Mayre.
|
Csodálkozásából arca ellágyult. Alig hittem a fülemnek amikorfelajánlotta a segítségét. És az a mosoly?! Éreztem ahogy arcomba szökik a vér.
-Hát..hát kb ekkora volt- mutattam a kezemmel- és sötét színe van, a gerincén pedig egy sárkány van.
-De nem muszály ám segíteni magam is megoldom.-sütöttem le a szemem és kezem a testem előtt összekulcsoltam. Talán ennyire zavarban még soha nem éreztem maham mint most.
|
[25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés