[26-7] [6-1]
Amikor végre leértem a partra azt hittem nyugodtan kiszellőzethetem majd a fejem, de tévedtem. mit ad Isten itt is tátaláltam Kanora és az áldozatára. Először csak ez egyik lányt láttam Kanoval a levegőben, de nem sokkal utána a vízben egy sziklán megpillantottam a másik lányt is, aki még mindig sellő alakjában volt. Szemével az égen repülőket követte. Hát igen onnan nem tehet valami sokat. Nos végül is mind egy. Nem veszíthetek sokat.
-Hé Kano! Csak nem fogott ki rajtad ez a két lány?-Kano a hangomra felém fordította a tekintetét (ami nagy hiba volt részéről harc közben ) és már épp szóra nyitotta volna a száját amikor kapott egy hatalmasat a mellette repülő lánytól. Alig bírtam megállni, hogy nem rőhögjem halálra magam. Méghogy ő a legkiválóbb harcos apám pártfogói között?! Ha ez igaz akkor úgy látszik csupa balekot alkalmaz az apám.
|
Az a férfi klónokat hozott létre és nekem támadt nem volt más választásom felkellett repülnöm az égre. Eközben Norie eltűnt először azt hitem valami baja esett. Aztán mint valami égi csoda kibukott a vízből és kecsesen elhelyezte magát 1 sziklán és énekelni vagyis inkább dúdolni kezdett 1 dalt. Minden klón rászegezte a tekintetétt de a férfinek akivel közdüttem még a szemese rebbent. Nem tudom miféle szerzett lehet de 1 biztos nagyon erős. Próbáltam mélyen a szemébe nézni hogy elvarázsoljam és hogy szerelembe essen. De valamiért ez sem hatott rá túlzottan. Bár a szeme csillogni kezdet de mást nem vettem észre rajta. Ugyan olyan erős maradt. Azt hiszem a nimfa képességem nem hatrá így használnom kell a Démoni énem amit nem igazán kedvelek. Szárnyaim gyönyörű rózsaszínről mély feketévé váltak. Szemem vörösen izzot és a vérem fort éreztem hogy most mégjobban tüzel a testem. Közelebb repültem a férfihez és láttam hogy valójában milyen jóképű, de ez nem terelhette el a figyelmemet. a kezeimmel alkottam 1 közepes méretű tűz gömböt amit felé dobtam. a Célzás tökéletes volt de a Férfi kivédte a támadást megfogta a gömböt és össze nyomta a két kezével és csak vigyorgott rám. Norie eközben már végzet a klónokkal szinte ragyogott ott a vízben.
|
Erőfeszítéseim nem voltak hiába valóak. Végre elértem a vizet amibe előszőr csak vergődni tudtam. Egyre beljebb és beljebb "rúgtam" maga, hogy le tudjak mukni a víz alá. Közben kiderül, hogy a tollakból klónakat hozott létre. Nem is akármilyeneket. Hús és vér klónokat. Lily és az igaz férfi eközben felrepültek és ott folytatták a hadakozást. Én pedig végre elértem egy olyan pontot ahol elég mély volt a víz ahhoz, hogy lebukhassak. A víz igazi megváltással hatolt a tüdőmbe. A pikkelyeim visszanyerték eredeti formályukat. Úgy éreztem mintha újjá születtem volna. Most jött el az én időm. Kimásztam az egyik sziklára és kitoltam magam egész a csúcsára, majd dalra fakadtam. Nem is iggazából éneketem inkább daloltam, dúdoltam. Általában nem szoktam ilyen ezközökhöz folyamodni, de nem volt mit tenni csak nem hagyhatok mindenit Lilyire. Nem telt csak néhány másodpercbe és az össze klón rám figyelt. Szemükben az öléshez szükséges tűz egyre nyagyobb lángra lobbnat, ám mozdulni nem tudtak. Mindet az uralmam alá hajtottam. Már nem volt szügség a hangomra és a dalra melyet őseim tanítottak nekem, hogyha a szükség úgy kívánja meg tudjam védeni magam.
-És most, végezzetek egymással! Parancsolom!- nem volt kétség, hogy engedelmeskednek nekem. Ha egyszer valakit uralma alá kerít a hangom akkor már csak az én óhajomnak él. Bár a szemük elárúlta , hogy megpróbálnak ellenállni, mozgásuk tiszta volt és sorra ölték le egymást. Legalább ennyit megtehettem éred Lily.
|
Láttam hogy a lány elég ingerült lett és vörösen izzott a szeme. Úgy érzem ez nem lesz 1 könnyű mennet de a lelke nagyon csábít engem így 1 kis harc is belefér előtte. Így hát kitéptem pár tollamat és elfújtam. Észre vettem hogy a másik lány a víz felé igyekszik. Ő 1 sellő de túl gyengének tűnik így nem igazán tud majd beleavatkozni a dolgokba. A klonjaim már megjelentek és intettem neki hogy indulás. A két lány is észre vette. És az 1ik kitárta szárnyait. Amint a közelébe értem megpillantottam hogy milyen gyönyörű teremtés és és a düh és félelem még szebbé varázsolta arcát. Egy pillanatra meghátráltam de aztán elfogott az éhség és neki támadtam de lány kivédte a támadást és felrepült az égre. a másik lány a vízben vergödött vele nem igazán foglalkoztam hisz azt gondoltam úgy sem árthat nekem így felrepültem a másik után az égre.
|
Amint elértük a partot Lily letett a vízhez közel. Az éltető víz már csak néhány centire volt tőlem. Minden képpen be kell érnem a vízbe. Közben észrevette, hogy Lily egyre nyugtalanabb. Nemsokára meg is tudtam, hogy miért. Egy sötét alakot pillantottam meg nem messze tőlünk. Lily amint megérezte ezt védelmezően beállt elém. Na nem azt nem engedhetem, hogy csak ő rá hagyjak minden azok után, hogy megmentette az életem. Így elkeztek kúszni a víz felé. Már nem törődtem a kimerültséggel. minnél közelebb értem a vízhez annál jobban éreztem hogy torkomat és a tüdőmet hamarosan elönti a sós víz. Már csak néhány méter. Gyerünk. Eközben a férfi sem maradt tétlen. Kitépte néhány tollát és egy gonosz mosoly kíséretében ránk emelte tekintetét. Vajon mit akarhat azokkal?
|
Elérkeztünk a Part hoz. Norie tarts ki már itt vagyunk mindjárt hazaérsz! A part mentén leraktam Noriet a földre. A szárnyaim szépen elrejtettem hogy ne lássa meg senki se. Amint vittem volna Noriet a vízbe láttam hogy a sötétből 1 alak közeledik felém. Valami igazáb furcsa érzés fogott el engem. Tudtam hogy ez a személy nagyon gonosz lehet. És amint egyre közelebb jött észre vettem hogy ő nem ember hisz hatalmas szárnyai voltak. A sötéttől nem tudtam megállapítani milyen lény lehet. De 1 biztos nagyon gonosz. Nem tudom mi lehet velem de nem tudom uralni a testem. Ahogy egyre közelebb jött a szemem vörösen kezdett izzani és a testem tüzelt. Egyet tudtam bármi is lesz meg kell védenem Norie-t.
|
[26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés