[25-6] [5-1]
Ez az a sellőlány aki a parton is ott volt és aki a félvért sellővé változtatta. Kezeit a szája elé kapta. Mit is mondott nem igazán figyeltem. Ja valami könyvről beszélt. Ez még érdekes is lehet.
-Semmi baj. De mégis hogy nézett ki az a könyv?- kérdeztem enyhe mosolyterőltetve az arcomra.
|
Úgy futottam ahogy csak a lábam bírta. A parkba érva hálát adtam, hogy nincsenek sokan így nagyobb akadályok nélkül közlekedhettem. ám egy pillanatra félrenézte és ez egy hatalmas hiba volt. Akkorát ütköztem, hogy elvesztve az egyensúlyom a földre estem a könyv pedig kirepült a kezemből. Nagyon fájt a fenekem.
-Igazán sajnálom.- mondtam miközben tekintetem az előttem álló fiúra emeltem. Amint ránéztem szemei hatalmasra nyíltak. Ez egy kicsit megrémített eggem így gyorsan felpattantam és hátráltam egy lépést majd meghajoltam és újra bocsánatot kértem. Csak ekkor vettem észre , hogy a könyv nincs a kezemben.
-Jaj ne a könyv!- kiáltottam el magam hangosan. Kezeimet a számra tettem úgy néztem újra a fiúra akinek egészek káprázatos a kinézete. Soha még csak nem is hittem, hogy létezhet ilyen ember. A szemei egyenesen arany színűek. Csodálattal néztem rá szinte mozdulatlanul.
|
Lassanén is haza megyek ám előtte még kőrbemegyek egyszer a parkban. Olyan megnyugtató itt lenni reggel amikor még alig van valaki az utcákon. A következő pillanatban egy hatalmas puffanás térített magamhoz gondolataimból. Egy kicsit kiestem az egyensúlyomból és így majdnem elestem. Szerencsére még volt idől kitámasztanom magam az egyik lábammal. Nem volt ilyen szerencsélye azonban a velem ütközőnek ő ugyan is a földön landolt. Nem ismertem fel röktön mert fejét lehajtva tartotta ám az illata kétség kívül ismerős volt. Aztán amikor felnézett, hogy bocsánatot kérjen szemeim hatalmasra nyíltak.
|
Leülök az első padra amivel szembe kerülök. Erőt veszek magamon az elöttem állo órákhoz. Biztosan eltelik egy kis idő mire találok egy olyan szánalmas és mocskos embert akinek a lelkéért nem kár. Az emberek lassan ébredeznek. A park is kezd megtelni emberekkel, azonban eddig bárki haladt is el mellettem nem volt alkalmas a feladatra. Sajnos azonban nincs arra időm, hogy a legalantasabb embert megkeressem. Így végűl egy iszákos férfi mellett döntök aki a mellettem lévő padon fetreng. Felállok és elé lépek. Alig lát ki a szemén még is megpróbál rám nézni. Körbenézek, hogy jön-e valaki, de most épp nincs senki a közelben. Szerencsém van. Nem is habozok tovább. Megragadom a nyakát és magam elé emelem. Nagy levegőt veszek majd kinyitom a szám. Ezt a részt útálom a kegjobban. áldozatom szemei kifordulnak és elkezd vonadlani a kezeim közt. Az ő szája is kinyílik és lassan kiáramlik belőle a füst szerű szürkés színű (a sok ital miatt ilyen színű, mert mindenkit a lelke színe jellemez) lélek, amit átáramlit belém. Ez eltert néhány parcig. miután végeztem visszafektetem a padra. Úgy sem fog senki sem érdekelni egy részeg ember. Néhány nap múlva veszik csask majd észre, hogy halott, de addigra már úgy is messze járok. Nekem ennyi elég is volt így , hogy kiszellőztessem a fejem elhatározom, hogy lemegyek a partra sétálni egy kicsit.
Fk part.
|
Elég sok ember járkált a parkban így keresetem magamnak egy eldugott helyet ahol leültem egy fatővében és elkezdtem olvasni a könyvet amit a minap vettem ki a könyvtárból. Erről a helyről igazán jó kilátás nyílt az erdőre. Olyan furcsa érzésem volt a közelében mintha hívogatna. Valamiféle transzba este és csak azt vettem észre hogy az erdő felé indulok. nem tudom mi lehet velem.
Folyt köv az erdő.
|
[25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés