Tegnap éjjel szörnyű rémálmok gyötörtek. Zuhantam lefelé a mélybe nem láttam semmit mindenhol sötétség egyszer csak valami nedveset érzetem tudtam hogy vízben vagyok de nem tudok fenn maradni a vízen elsülyedtem akárohgy kapáloztam nem jutottam a felszínre.. levegőm fogytán volt éreztem hogy pillanatok alatt megfulladok de valahogy mégsem valamiért. pont a fulladás határán maradtam szörnyű érzés volt abban a pillanatban aztkivántam inkább fulladnék meg.. Aztán egyszer csak valami fényt láttam egyre erősebben kapáloztam hátha észre vesz valaki a fény egyre nagyobb lett és közeledett felém szemeimet már alig bírtam nyitva tartani de végig arra gondoltam hogy nem adhatom fel. A fény elért hozzám bársonyos simogató érzést éreztem de levegőt még mindig nem kaptam.. Olyan volt mintha valami kéz rángatna. Már csukva volt a szemem így nem láttam teljesen elgyengültem de végig azon voltam hogy kitudjam nyitni a szemem. egyszer csak valami meleget éreztem tudtam hogy már nem vagyok a vízben.. erős szorítást éreztem a karjaimon ami huzott valamerre. Egyszer csak megált és enyhült a szorítás mostmár valami erős ütést éreztem a melkasomon.. Összegyüjtöttem annyi erőt hogy kitudjam nyitni a szemem. Elég homályosan láttam és még köhögtem is. Körbe néztem nem láttam semmit a gyengeségem miatt nem tudtam mozdulni.. Probáltam kinyögni hogy "haho valaki" de 1 hang nem jött ki a torkomon. Nem tudom hol lehettem minden olyan homályos és sötét. Egyszer csak lépteket hallottam közeledni felém. Meg állt előttem probáltam kivenni hogy ki vagy mi lehet az de csak annyira jöttem rá hogy egy ember de az arcát nem láttam sötét volt és homályos a haja is az arcába lógott..Megkérdezte
- Jól vagy? hogy kerültél ide?
Nem igazán tudom hogy erre mit mondjak mert fogalmam sincs hova indultam és hogy kerültem ide de valamit muszáj volt mondanom neki.
- ő nem érzem túl fényesen magam igazából gyengének és mozdulni se bírok.. Nem igazán tudom hogy kerültem ide annyit tudok hogy vízben voltam és a fulladás szélén de valaki kihuzott.. / mondtam ezt regten hangal köhögve../ A fiú riadtan fürkészte arcom elég idegesítő volt.. Igen kiváncsivá tett ez a fiú így hát meg kérdeztem hogy ő mit keres itt.
- és te mijáratban vagy itt?
Szegény láttam az arcán hogy megrémült és nem igazán akarodzik válaszolni..
- hát tulajdon képpen erre felé lakom..
Erre felé és vajon hol van azaz erre felé? meg kérdeztem
- és tulajdonképpen merre van azaz erre? / a fiú arca egyre tisztábbá vált jobban láttam. Olyan meseszerű volt sose láttam még ilyen ragyogó szemeket és olyan baba arca volt../
- Így is túl sokat mondtam jobb lesz hogyha megyek..
-NE! /nem akartam hogy elmenjen olyan csodálatos volt féltem hogy nem látom többé../kérleek.
-Muszáj te ezt nem értheted./ Amint ezt kimondta elfordult és indulásnak eredt./ Szerbusz
- akkor legalább a nevedet mond meg kérlek!
-...
Éppen már mondani akarta mire felébredtem..