Egész nap az álom járt a fejemben alig vártam hogy eljöjjön az este és újra álmodjak remélhetőleg ugyan azzal a személyel.
-Lányom rakd rendbe az udvart és takaritsd ki a szobád hihetetlen hogy mien rendetlen vagy..
-Rendben van anya!/legalább addig se az álom jár a fejemben és hamar elálmosodok../
Végre végeztem a munkámmal és eljött az este alig vártam hogy ágyba bújhassak és álmodjak! Megfürödtem már az ágyban voltam és vártam hogy elaludjak..
- Hello hát te? megint itt?
-Szóval már álmodom?/ szólaltam fel hangossan amit nem akartam..
- Álmodsz? ezt hogy érted? nem értelek..
Jó érzés volt újra látni a fiút most valahogy sokkal helyesebb mint előző álmomban. Lehet jobb lenne ha nem mondám elneki hogy ez csak egy álom és nem a valóság hisz ezzel összezavarnám őt..
-Bocsánat csak hangossan gondolkoztaam.. De mostmár igazán elmondhatod mi ez a hely érdekelne..
-De hát te is itt laksz nem? és nem tudod?
Probáltam valami hihető storyt kitalálni mert ha elmondom neki az igazat bolondnak nézne..
- Hát tudod nem emlékszem semmire nem tudom kivagyok honnan jöttem és mért vagyok itt egyedül a tegnapra emlékszem..
-Értem hát az elég szörnyű lehet szüleidre se emlékszel semmire?
-Sajnos nem és nem tudom mitévő legyek merre induljak el.. És neked vannak szüleid?
-Nincsenek..
Nézet rám szomorúan aztán elfordult lehet valami rosszat kérdeztem..
-Sajnálom.. Mi történt ha nem vagyok túl indiszkrét..
- Nem dehogy, hosszú történet igazából nem is ismertem őket.. Azt mondták mikor megszülettem ott hagytak engem az egyháznak..
-És most ott élsz? szóval te ilyen egyházi vagy? Minden este imátkozás?
-Te buta! attól még hogy egyházi intézetben nevelkedtem nem azt jeleni hogy pap leszek!
-Bocsánat nem tudtam. szóval olyan az életed mint a többi 10en évesnek?
-Igen.
-Értem.. tegnap kérdeztem valamit amire nem válaszoltál.
-Még is mit?
Nézett rám furcsán mintha nem is emlékezne rá pedig látszott rajta hogy igenis tudja csak probál kibújni belőle..
-Hát hogy mi a neved!?
Igazából látszott rajta hogy nem igazán tetszik a kérdésem.. Nem tudom miért pedig csak a nevét kérdeztem abba nincs semmi..
- Milyen csodás a medálod valahonnan nagyon ismerős mitha már láttam volna valahol.. Megnézhetném?
Na ismént kitért a kérdésem alól..
-Köszönöm. Természetesen.
Amint kimondtam oda hajolt és közelebről is szemügyre vette a medálom. Ahogy a keze hozháért a nyakamhoz varázslatos volt mintha valami selyem kendővel simogatnának bőre oly bársonyos volt.
-Megvan!/szólalt fel nagy lelkesen../
-Micsoda?
-Hát hogy honnan ilyen ismerős.. a város címerén is ilyen van. Biztos oda valósi vagy.
Na álljon meg a menet én csak kitaláltam azt hogy nem tudom honnan jöttem igen is tudom.De végülis ez csak egy álom bármi megtörténhet..Kicsit azért elgondolkodtató hogy a nyaláncomon lévő motívum a város címere.. Lehet megörültem és csak beképzelek magamnak mindent hisz ez 1 álom és a fiú aki annyira titokzatos és magávalragadó nem  is létezik.. Tudom hogy ezaz igazság még is probálom magamat abba a tudatba ringatni hogy mindez igaz és bár nekéne felébrednem..
-város milyen város?/mondtam kicsit tudakozó arckifejezéssel mintha tényleg meg akarnám tudni hogy honnan jöttem pedig igenis tudom..
-Hmm jobb lesz ha megmutatom.
Amint ezt kimondta megragadta a kezem. Nem túl erősen nem is túl gyengén pont jól és csak húzott maga után. El érkeztünk 1 városhoz olyan volt mint a többi város semmi szokatlan csak kicsit modernebb.
-Na itt is volnánk./szólalt fel miközbe hátranézett két szép szemével és mosollyal az arcán./
Furcsa érzések kavarogtak bennem izgatott voltam és olyan érzésem volt mintha jártam volna már itt.. Nem értem kezdek teljesen össze zavarodni minden olyan ismerős.. Biztos vagyok benne hogy jártam már itt és nem is egyszer..
-Remek../szólaltam fel kicsit zavarodott hangon./
Rám nézett és tudtam hogy látja rajtam hogy valami nincs rendben.. Igazából már azt vártam mikor ébredek fel.. Teljesen összezavarodtam és tegnap nem voltam ilyen sokáig az álmomban..
-Minden rendben?/nézett rám ijedt tekintettel./
Porbáltam valami hihető választ adni a kérdésére..
-Igen minden rendben.
Kicsit megszédültem nem tudom mivan velem éreztem hogy nem sokáig bírok megállni a lábamon.. Éreztem hogy egyre közelebb kerülök a földhöz.. Amint elkedztem zuhani valami megfogott..Elsőtétült minden.. Szemem csukva volt így nem láttam semmit de éreztem a titokzatos fiú selymes érintését. Teljesenn erötlen lettem mozdulni és beszélni se tudtam.. Gondolataim össze vissza cikáztak..Hangokat hallottam elég gyengén.. Erött vettem magamon és kinyitottam a szemem.. 2 ijedt szempár nézett egyenesen a szemembe..
-Jól vagy?/Kérdezte teljesen rémülten/
Hiába akartam volna bármit is mondani neki 1 hang nem jött ki a torkomon..
Nem tudom mivan velem de kezdtem egyre jobban félni és várni az ébredést..
Kicsit össze szedtem magam és ránéztem a titokzatos fiúra nem tudtam máshogy nevezni hisz nem tudom a nevét..
-Igen köszönöm csak kicsit megszédültem../Jöttek ki nagy nehezen a szavak a számból..
Még mindig ijedten nézett lehet nem volt túl hihető amit mondtam.. Igazából tényleg nem förtelmesen érzem magam..
-Nagyon megijesztettél hirtelen össze estél nem tudtam mivan veled remélem már jobban vagy../Szólt hozzám aggodó hangon..
-Igen mostmár jól vagyok..
Kicsit össze szedtem magam és indultunk tovább a városba.. Körbe néztem és rájöttem hogy az a kijelentésem hogy ez a város olyan mint a többi téves..!