Új bejegyzés Frissítés

2012.08.22. 10:58 Kikyou

Úgy ellenkeztem mit eddigi életem során még soha, de még ez sem volt elég. Támadóm olyan eős volt, hogy nem tehettem ellene semmit. Lily...ő meg egyedül maradt az alagsorban. Lehetne ennél rosszabb? A válasz igen! Amikor a sikátorba értünk melkassal a falnak nyomutt úgy, hogy közben kezeimet hátra fogta.  -(Yuno) Szóval bűnronda, mi?- hajolt közelebb hozzám és suttogta fülembe a rettegett szavakat. Erre számítottam a legkevésbé. Az a fickó akit leöntöttem... -(Yuno) Most pedig jobban teszed ha csendben maradsz, különben sokkal jobban fog fájni! -Mit akarsz tőlem? Enygedj el!- próbáltam újfennt ellenkezni hasztalanul. -(Yuno) Majd megtudod.- mondta és egyik kezével a ruhám alá nyúlva belemarkolt a fenekembe. -NEEEE!!!- kiáltöttam fel. Csak ezt ne. A sírás kerülgetett. Azonban nem volt szabad elveszítenem az eszem, bár ami igaz még mindig érezem a felesek utóhatását, de össze kellett szednem minden erőmet. Aztán eszembe jutott valami. Még így emberként is tudom használni a szirének hangját. Nagy levegőt vettem és: -ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!- kiáltottam hosszan minden erőmet beleadva aminek meg is lett a hatása. A férfi fejét fogva hátrált el tőlem. Itt az alkalom! Elkezdtem futni, de elkapta a lábam és én egy hatalmas puffanással a földre estem. Kezemmel még sikerült tompítanom az esés nagy részét, de a sérüléseket így sem úsztam meg. Hátra néztem, hogy megtudjam merre van a támadóm. Nagyjából már sikerül összeszednie magát. Ez nekem nem jó hír. Teljes testemmel felé fordultam és a földön kúszva hátrálni kezdtem. Szívem a torkomban dobogott. Aztán nekiütköztem valaminek. FAL!! Itt a vége. Védekezésképp kezeimet magam elé rántottam. Annyira féltem, hogy ökölbe szorult a kezem.  És akkor...A férfi kiáltozni kezdett és egyre szt hajtogatta, hogy hagyjam abba. Nekem azonban fogalmam sem volt mire gondol. Aztán megkocáztattam, hogy ránézek. Amit láttam azt alig tudtam elhinni. A csukjás szó szerint elkezdett aszalódni, teste körül pedig vízcseppek lebegtek. Aztán hírtelen eszembe jutottak az alagsorben történtek. Most már bátran álltam fel, de közben nem engedtem kezem szorításán. Pár perc múlva a támadóm már csak olyan volt mint egy aszalt szílva. látványától a hányinger kerülgetett (azért ebben a pia keze is benne volt ;)) A víz pedig ami a testéből szivárgott ki még mindig ott lebekett a levegőben. Nem volt mit tenni. Ki kellett próbálno. Amint engedtem kezem szorításan a víz "elettelenül" esett a földre. Most már nem bírtam visszatartani a könnyeimet. vízeses szerüen ömlött szememből a sós víz. Közben tántorogva indultam ki a sikátorból. Haza kell mennem! Járt egyre a fejemben. Csak haza kell érnem. fk park.

2012.08.15. 19:38 Kano

Keichi is el ment valamerre, így gondoltam én se megyek még rögtön haza. Teszek egy kis sétát. Az utam egy sikátorhoz vezetett, ahol megpillantottam azt a lányt aki az egész estém főszereplője volt. Ahogy észre vettem bajban volt, és valamiért késztetést éreztem arra hogy segítsek neki. De előbb gyors külsőt váltottam, hogy ne jöjjön rá ki is vagyok én igazából. Oda értem hozzájuk és rögtön tudtam hogy a támadója szintén egy démon, de a legaljából.. Meg fogtam a férfi nyakát és a földhöz vágtam.. De nem akarta hagyni magát. Így verekedésbe kezdtünk.. Nem tudhatta ki vagyok én hisz alig látott ki a csukja alol. Mikor meglátta hogy ki vagyok ijedten nézett majd elmenekült.Én gyorsan oda szaladtam a lányhoz aki már a földön hevert. A vállára tettem a kezem és meg kérdeztem hogy jól van-e, persze láttam rajta hogy abszolút nincs jól. Ő azt mondta remekül van és köszöni szépen majd felpattant de azzal a lendülettel rám zuhant. Rám nézett 1 párpercig még nézett aztán eszméletétt vesztette. Bevallom kicsit megijedtem, nem tudom mi lehet velem. De aggódom ezért a lányért, és én sodortam őt ilyen szörnyű helyzetbe. Ezért nem tudhatja meg hogy valójában ki is vagyok én.  Ölembe kaptam a lányt és elindultam vele a park felé. Ott kerestem 1 csendesebb helyet és 1 fához támasztottam őt. Csak néztem ezt a lányt aki az éjjel még oly vad és oly erős volt most pedig úgy fest mint egy esetlen kislány. Még így kimerülten és eszméletlenül is gyönyörű volt. Pár perc múlva arra lettem figyelmes hogy a szeme szépen lassan kinyílik. Kicsit ideges lettem és csak az arcát fürkésztem. folyt. köv. a park.

2012.08.12. 02:44 florisbaby13

Mivel késésben voltam a sikátor fele mentem, hisz tudtam az legrövidebb út haza fele. A sikátor felénél járhattam mikor hirtelen megszédültem, a kezzemmel gyors nekitámaszkodtam a falnak és így nem estem le a földre. Tudtam hogy még mindig nagyon gyenge vagyok. Így úgy döntöttem hogy picit pihenek. De ez a pihenés nem tartott sokáig. valami szorítást éreztem a jobb karomon ami hirtelen megrántott és a falhoz szegezett.. Ismént valami furcsa aurát érzetem mint az ezte de még is más volt. Nem tudtam miféle szerzet lehet hisz csukját viselt. Még mindg nagyon gyenge voltam az éjjel történtek után így nem volt erőm megvédeni magamat..Az a személy valamit dörömögni kezdett nekem amiből rájöttem hogy férfi. - Egész éjjel valami finom falatra vágytam és te igazán csábítónak tűnsz- mondta ezt ördögi hangon.. Nagyon megijedtem.. Hirtelen nem tudtam mit akar.. Aztán már csak arra lettem figyelmes hogy a férfi elenged és már nem vagyok a falhoz szorítva. A lábaim elkezdtek remegni és a földre rogytam. Onnan már csak annyit láttam hogy egy baseball sapkás fiú földhöz vágta azt a csukjás embert. Egy ideig még verekedtek aztán a csukjás férfi elmenekült. Én csak ültem ott tétlenül a falnak támaszkodva. A fiú egyre közelebb jött hozzám kicsit homályosan láttam de már kezdett tisztulni a kép. Lehajolt hozzám és a vállamra tette kezeit. - Hogy érzed magad jól vagy? miközben ezt mondta egy kis aggodalom is hallatsz a hangján. Én egy kis erőt gyüjtöttem és válaszoltam. - Igen remekül vagyok köszönöm szépen! próbáltam 1 kis mosolyt magamra erőltetni de nem sikerült. Majd gyorsan felpattantam hogy tovább menjek.. De ez nem volt túl jó ötlet mert azzal a lendülettel rettentően megszédültem és neki dőltem a fiúnak. Rá néztem és próbáltam bocsánatot kérni de egy szó sem jött ki a torkomon. Ő is mondott nekem valamit de nem értettem mit mond nem hallottam rendesen. Látásom is kezdett egyre jobban homályosodni. A szemem lecsukodott és az eszméletemet vesztettem. A következő emlékem annyi hogy a parkban ébredek fel az 1ik fa tövében és mellettem a fiú ideges tekintettel fürkészi az arcom.. folyt. köv. a park.

[3-1]